2010. november 17., szerda

sunshine

tegnap rám ragyogott a napfény, ha lehet ilyen líraian fogalmaznom. olyan, ritkán és keveset látom, hogy nehezemre esett emlékezetembe vésni az arcát. 10 percet töltöttem el vele a buszon, először másik székre ültem, ránéztem, és tekintetem elhúzva jöttem rá, hogy ki ül mellettem. 10 percbe tuszkoltuk bele az örömöt, hogy újra látjuk egymást. 10 percen keresztül szüntelenül mosolyogtunk. 10 percbe gyömöszöltük a két évet, amit külön töltöttünk. és 10 perc volt rájönnöm, hogy mennyire hiányzik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése