Már nem érzem,
Elillanó füst, kiperdülő homok az ujjaim közül.
Már nem hallom,
Elnémuló dallam, tétlenül a kézre tapasztott fül.
Kezd eltűnni,
Lassan, apró kockánként az arcod, a tested,
Még elkaphatom,
De zubogó vízesésben zuhansz,
karom utánad nyúl,
Hangom még talán elér,
illatod még csiklandja orrom.
Nem megy,
Az idő múlásával eltűnsz,
ahogy elpárolog a vízcsepp,
De majd egyszer újra feltűnsz,
s a vadat mely előled menekül,
Miközben rád vágyik,
te kergeted az égig,
És űzöl tovább az erdőben,
majd a hajsza végén megpihenve,
vállunkat egymásnak vetve
eltűntünk mindketten,
egy bárányfelhőben.
