az idő akár a koffeintúladagolásban szenvedő kvarcóra,
megbántam a döntést, az irányt azóta...
ha akkor változtatok most minden rendben lenne,
ha akkor jól választok képemben is ez lenne benne.
elcsesztem, elbasztam az egészet,
s hogy most ő boldog, könnycsordulva nézem
holnapban gondolkozom, őt rajzolom a falra
gépembe pixelenként belevésve arca.
radiátor mellett kezemben a teásbögrém,
romantikus zene szól a rádiómból, agyrém.
magyarázom a lehetetlent, elhiszem a végtelent,
erdőmben reszketek, de játszom a féktelent.
mi az amire várok ha ő nem válaszol?
mit tettetem? nem is létezik.