csak nézek, aztán felfogom a történteket.
néhány perc olyan mintha más élné meg
helyettem a magamról írt történetet.
nyomon követem ahogy elég a cigarettám
anélkül, hogy szívnék belőle.
elmesélem a napom, várom a
következőt miközben futnék előle.
ha virág lennék a betonban, domboldal
a helytetőn és mikrofon a fű alatt,
jégtükörként tekintenék a világra,
ismételném a kimondott szavat.
látom ahogy elsuhan az idő mellettem
fénysugárként a hóesésben.
kérdés a jóban, néma a rosszban,
állítás a feltevésben.
villog odakint a repülők lámpája
a csillagok ragyogta égen.
szeretnék úgy látni, érezni, szeretni,
mint régen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése