Őszi éjszakán

vergődöm szobámban,

ágyamban  rossz álmok

kísértenek talán.

Elmélázok éltemen,

Titkokon és vágyakon,

A pókfonalakon és

Konyhakéseken.

Térdemen fej

Lábamon  kezem

Mintha egy idegen

Ülne itt rezzenéstelen.

Ficánkolok, toporzékolok,

Olyan lehetek,mint

Egy rossz kisgyerek,

Ki anyámra bajt hozok.

Tán az is vagyok.

Meglehet itt te vagy,

Akin nyomot hagyok.

Nem értelek,

Hiába hallgatom szavaid,

Más nyelvként fogja

Fel fülem, pedig kértelek.

Magyarázd el!

Tudni akarlak,

Látni a gondolatod,

A földről kapni fel.

Te naponta áthajtasz a piroson,

Miközben a vesém

Érted kioson

az ablakon.

Kerülhetnél, előzhetnél,

de neked eszedbe se jut

átmenni egy

behajtanitoloson.

Néha meg adhatnál,

Elsőbbséget másnak,

De te adsz az élvezetnek

Meg a szexualitásnak.

Lehet nem téged nem értelek,

Futnak szememben a végletek

egymásba

És eltűnsz az

Útvesztőben, s félek végül

Én szúrlak majd hátba.