domb

Porszem voltál a szemgolyómon.
Először nem zavart, aztán hirtelen osztódásnak indultál,
És képtelen voltalak kimosni.
Most már hozzám tartozol, megszoktalak.
Egészen jól állsz nekem és hiába akarnálak eltüntetni,
a szexepilem lettél.
Ott égsz a retinámban minden pillanatban.
Hát ezért van kérem szépen, hogy mindenhol téged látlak.

Abban nem vagyok bizonyos hogy én mi vagyok rajtad és hol.
Lehetnék mondjuk toll a füledben.
Miért nézel ilyen furcsán?
Tán nem tetszik az ötlet?
Esetleg a lábad bűze, vagy a libabőr a vádlidon, de akkor
csak hidegben kisértenélek.
A legjobb talán az lenne ha a szíveden lennék tumor.
Én vagyok az erősebb, legfeljebb belém halsz.

matekóra

Fogy a szív fagy a vér
jön a nyár öl a tél
föl a láb le a kéz
ide ér oda kér
kegyelem zokog és
föl-alá zakatol
hasadon hagy "ö" folt
homlokon maszatol
szemeden szerelem
idekint odabent
szuszog és szimatol
bekerít a sehol
fogadon köpönyeg
körömágy növöget
befelé sebesen
nemelég szerelem
könyörög hevesen
"ne keríts idebe"
se ne' lá' se ne' hal'
beledöglik a dal
hova visz vonatom
keleten nyugaton
keresem keresem
nemelég szerelem.

n.

A tegnapi éjszaka féktelen éget
a homlokomon
Fojtogat, összenyom és megidézi
a halálomat
Elszeparáltan a szívem a zárban
és úgy zokogok
Felkacag újra és buggyan az élet
a két kezemen.

Elvan a lelkem az ágyadon testem
az orrod alatt.
Megfagy a vérem az áthatoló üde
pirkadaton.
Hajlik a hajkupac és simogatja
a vágyaimat.
Rámragyog arcod a fényben az éjjel
és felébredek.

leather

Csendes őszi este jött velem
szembe az ismeretlen.
gondolkodtam hol lehetett,
kivel járt és mit csinált ma, 
s töprengésem közben
észrevétlen rakott be egy
cukorkát a számba.
majdnem belehaltam!
A magasba repültünk,
megálltunk egy hegy csúcsán,
motyogott valamit, de 
kilencvenes vagyok,
nem hallom.
összehúzott szemöldököm
látván oda'dott egy
bőrkabátot vállfán,
-veddföl- mondta, s 
engem kétszer kérni nem
kell, pőre testem takarva
vettem fel a reggelt.
olyan puhát,
selymest bőröm 
régen érzett.
- Szerette érezni, de ritkán
találkoztak, de ezen 
ritka alkalmakkor
jól megbarátkoztak.
Elválásuk sokszor váratlan,
ha számítanak rá is
hirtelen. 
sohasem köszönnek el
egymástól ilyenkor -
Az ismeretlen csendesen
a hátam mögé lépett
térdeit az enyém mögé
illesztette, hirtelen 
megcsókolta tarkóm .
Ezután csak estem, estem
közben kerestem a
narkóm s mikor 
végre megtaláltam 
nem ért semmit.
már felkelt a nap 
s az ismeretlen ott ült
orrcimpámon láblógatva
a bőrkabátban.

hug me

Szólt már hozzám a szél, röhögött velem a nap, édesen ölelt a nyár de még senki nem vigasztalt úgy ahogy én akartam. Csöndesen, komoran, vitézül... pimaszul szemembe nézve, félelmemre taposva, mint óriás a virágra, cukor helyett inkább borsot rakva kávémba, hogy undorodjak s kacagjam fel magam a lelkemben hemzsegő bánatbuborékok szorításából; rásimulva szívemre. Világ!! ha más nem is, kérlek ölelgess meg engem hogyha folyton folyvást fájnék.

i'm afraid

szembenézni magaddal igazán nagy kihívás. őszintének lenni. beismerni még úgy is, hogyha félsz, még akkor is ha nem mersz. mi lehet a legfélelmetesebb ami az őszinteségen túl vár? egy világ amiben nincsenek határok. ahol nincsen gát, ami felfogja a zúduló vizet. ahol föld és ég eggyé vált. ahol az jön szembe veled ami éppen eszedbe jut. kaland van és veszély. ott igazi a könnyrét és az örömpatak. határtalan a vágy a szenvedély. semmi sincs átgondolva vagy megfontolva minden keszekusza, hibás, mégis tökéletes. és mindez te magad vagy.

Őszi éjszakán

vergődöm szobámban,

ágyamban  rossz álmok

kísértenek talán.

Elmélázok éltemen,

Titkokon és vágyakon,

A pókfonalakon és

Konyhakéseken.

Térdemen fej

Lábamon  kezem

Mintha egy idegen

Ülne itt rezzenéstelen.

Ficánkolok, toporzékolok,

Olyan lehetek,mint

Egy rossz kisgyerek,

Ki anyámra bajt hozok.

Tán az is vagyok.

Meglehet itt te vagy,

Akin nyomot hagyok.

Nem értelek,

Hiába hallgatom szavaid,

Más nyelvként fogja

Fel fülem, pedig kértelek.

Magyarázd el!

Tudni akarlak,

Látni a gondolatod,

A földről kapni fel.

Te naponta áthajtasz a piroson,

Miközben a vesém

Érted kioson

az ablakon.

Kerülhetnél, előzhetnél,

de neked eszedbe se jut

átmenni egy

behajtanitoloson.

Néha meg adhatnál,

Elsőbbséget másnak,

De te adsz az élvezetnek

Meg a szexualitásnak.

Lehet nem téged nem értelek,

Futnak szememben a végletek

egymásba

És eltűnsz az

Útvesztőben, s félek végül

Én szúrlak majd hátba.