Bizonytalan

Esik az eső,
Leszakadt az ég.
Te magadba nézel,
s úgy érzed ez a vég.

Van e kiút
Vagy megváltás?
Látszólag tiszta,
Valójában homályos a látás.

Miattad a baj
Vagy más a hibás?
Évelődsz emiatt,
Görcsölsz is nem vitás.

Érdemes e kockáztatni
Vagy túl nagy a tét?
De mögötted már sok minden van,
Meddig bírod még?

Mélyen a lelkedik
Hatol ez az érzés.
Valójában amit érzel
megbántás vagy féltés?

A legjobb lenne elfeledni
Hagyni a fenébe.
Meg se próbálj beleképzelni
A másik helyébe.

Azért elmerengsz
vajon ő mit gondol.
Hogy magában ő is
Őrjöng e és tombol.

Másként is csinálhatod
A probléma elé állhatsz
Talán így menekülsz meg
És még jól is járhatsz.

De nagyon bánt a kétely
A kimondatlan szó.
Lelkeden nem segít
Se tűz, se víz vagy hó.

Szerelmed ha nem látod
Elfog a rettegés
S ha arra gondolsz mással van
Már ébred a megvetés.

Ő csak a tiéd.
Soha nem ereszted el.
Bármit feláldoznál,
Akár élned vagy halnod kell.

my favoritz.

Rigmusok a századra,
századvégre


Egemen műfények másznak,
műmicsodák planétáznak.
Lövöldöznek. Rakétáznak.
Vadludak harmonikáznak.
Ősök, ükök, tűnt elődök
titkain most eltűnődök.
Mélán nyomukba szegődök.
Egyszer magam is ledőlök.
*
Földünk kérge egyet pattan –
két kontinens összecsattan,
s ki tegnap még ült a padban,
ma már gyilkol lankadatlan.
Majd: ürül a lövészárok.
Hurkot vetnek a határok.
Mindenfelől jönnek rátok,
mohóbbak, mint a tatárok.
Ha gyalázat, hát gyalázat –
van rá annyi magyarázat!
Ez a század ilyen század –
mint egy birsalmát, lerázat.
*
Egyik felől: vér a sebben.
Másik felől: kéz a zsebben,
hadar egyre sebesebben
s hazudik, szeme sem rebben,
nem ismeri, mi a szégyen,
nincs benne csöppnyi szemérem,
köpi csak a szót ledéren –
nagykutya lesz, még megérem.
*
Úrral szegény nem komázhat,
Ha esik, hát bőrig ázhat:
alanyi joga, hogy fázhat.
Ki védtelen, nem pofázhat.
Ha gyalázat, hát gyalázat –
mindre akad magyarázat.
Ez a század ilyen század –
mint egy szem diót, lerázat.
*
Festett maszkok, mosoly-mázak.
Letapossák, aki lázad.
Szétdúlják a szülőházad?
Vájd ki szemed, varrd be szájad,
s ím: a csörtetők hadában,
idolok vak udvarában,
zengő-bongó utcabálban
ázunk tapsviharkabátban.
*
Bitang szőlő. Benne rókák.
Tar fejeken prém-parókák.
Zengzetes ódai strófák
mögött sorban – a bitófák.
Ilyen század hát e század:
ördögökkel paroláztat,
könnyben úsztat, vérben áztat –
a tied is rajta szárad.
*
Venyigeláng: forradalom –
rátalpal egy Birodalom.
Félkoporsó fekvőpadom.
Mindenható a Hatalom:
belesandít életedbe,
belerondít ételedbe,
belelapoz leveledbe,
belekukkant a beledbe.
Ha gyalázat, hát gyalázat –
mindenre van magyarázat.
Ez a század ilyen század –
akár egy makkot, leráznak.
Rögvest megérjük a százat.
Fel ne szökjön – mérd a lázad,
ám mint az eb, ha vadászhat,
nyulak nyomán nyargalászhat,
loholj, csaholj, el ne hallgass!
– Szabadhídvég, nem Tilalmas! -
S ha az etikád rugalmas,
dolgod lesz majd diadalmas.
*
Lám csak, lám: való a látszat –
friss hősöket nemz a század.
Félre innét, bölcs alázat –
aki mar, csak az kaszálhat.
Szólj, philosoph, tudsz-e jobbat?
S míg a Föld magmáig rothad,
szörfdeszkáin ím a jognak
újgazdagék plébojognak.
*
Malmot nem hajt a kanális,
az IC nem vicinális.
Kvarcórám még ha megáll is,
cifferblattja digitális.
Ibrány, Kunhegyes vagy Párizs –
interneten ott vagy máris.
Minden transznacionális,
sőt: globális – legalább is.
*
Mér´ vagy mán úgy megkukulva?
Csóró igric, csapja a húrba!
Tökmindegy, hogy mollba´, dúrba´ –
az a menő, aki kurva!
S ha gyalázat? Hát gyalázat!
Mire nincs itt magyarázat?
Ez a század ilyen század –
mint egy nyúlbogyót, lerázhat.
*
Jól sejtem? Jövő a mában
rejtőzik, mint füst a fában,
vagy: fenyőszál a csírában –
remény az idő falában.

Szültek kiket garmadában,
hátha nem éltek hiában.
Magot a szérű porában –
hagyj utódot a világban.


                              Buda Ferenc :)

ízelítő a távoli nyugatról

"Fekszem a fűben a szökőkút mellett. Körülöttem kisgyerekek viháncolva játszadoznak, el-elszórva kápésok ülnek egy-egy fa alatt. Cigarettafüst lebeg a fejük felett. Nem látok ismerőst sehol. A tudat, hogy egymagam vagyok ebben a pillanatban összetartja a lelkem minden darabját. Szívemben sem harag, sem féltékenység, mindannak ellenére, hogy lehetne. Most csak élvezem, hogy vagyok. Hagyom, hogy az új évszak beköszönte átjára az egész testem. Fülemben hallom a néhány utcányira zúgó koncert távoli zsongását, hallom a víz puha csobogását. Lábaimat megérinti a nap sugara. Negyed hat van. Lassan hazaindulok, de amíg lehet élvezem, ahogy a lágy szellő vízcseppeket zúdít az arcomra, hogy a fűszálak csiklandozzák a hasamat, és hogy szerte a környezetemben elkezdődött a pezsgés, feléledt az az élet, melynek pontosan ilyenkor kell. Minden ember érzi a szabadságot, mindenki örül mert végre beköszöntött. És én is boldog vagyok. Végre itt a nyár."

Szemben ülsz velem.

Valószínűleg fogalmad sincs mit jelentesz nekem. 

Nekem ez a végzetem.

Én némán szeretlek örökké

Akár feljön a nap, akkor is ha beköszönt az éj

De a titok számomra is rejtély.

Szeretlek halkan suttogást sejtető szavakkal

Vágtat a szívem mint puszta vadlovakkal

Ellenséges hadakkal

Mi a baj a világgal? Mi a baj velem?

Boldogságom nélküled sehogyan sem lelem

és mint a csend, ha beköszönt az est

én is úgy akarlak most, s felejtelek el.

előítéletek.

Folyvást a fehér holló a feketék között. A tű a szénakazalban. A szomorú a vidámak közt. Én az életben. Ha az ember vét a másik ellen, megérdemli, hogy egy kívülálló személy véleményt alkosson róla? Ha az embernek életstílusa van megengedheti egy külső szemlélő, hogy elítélje? Rasszizmus. A fekete bőrűeket sok helyen kiközösítik. Ők ugyanezt megtehetnék. Nekik az a más ha fehér a bőr. A szőke nők. Lehetnek ügyvédek, híres énekesek, orvosok... ők szőkék. Érdemes lenne átgondolni a szőke nős vicceket. A paródia túloz, de a középpontba állított személy is nevet a humorán. Külön dolog együtt nevetni és máson nevetni.

Az fiatalok és gyakran a felnőtt emberek sem tudják,  hogy hol helyezkedik el az éles törésvonal a kettő között. Azt hiszem menőnek számít ha lejáratod a barátodat és megalázod a körülötted lévőket csak azért, hogy a többi agyalágyult idióta befogadjon és röhögjenek a kegyetlen poénodon.

Valahogy nem akarsz megfelelni ezeknek az újonnan kialakult társadalmi ideáloknak. És, hogy ilyenkor mi van? Te leszel a célpont.

Bevezetőnek

változás.

"változik az élet, változik a környezet, a világ, ahogy mi is. Módosul a felfogás, gyarapszik a tudás, más lehet a stílus az egyéniség, újulhatnak a gondolatok. De mindez nem változtat semmin. A létezésünk mindezek árán sem változik. Vagyunk hétmilliárdan a Földön, halnak meg és születnek belőlünk újak, de még mindig létezünk. Hiába vagy változásokkal körülvéve akkor is vagy. És lehetsz más létezőkkel, mivoltodat nem kérdőjelezhetik meg."

...A blogírás és a világon minden dolog olyan kategóriába sorolható amiben senkinek sincsen megegyező véleménye. Utálat, rajongás, közömbösség és ezerféle érzés nyilvánulhat meg. Szerintem a blogvezetés pozitív és negatív is. Megőrzött gondolatok és emlékek tárháza. Bár szerintem az már egy kicsit más kérdés hogy mi van ha hirtelen megszűnik a szolgáltató oldal. Ezért természetesen mindent menteni kell a saját gépre. Túl nagy a veszélye, hogy kicsúszik a markod közül az a világ amit magad köré építettél....