leather

Csendes őszi este jött velem
szembe az ismeretlen.
gondolkodtam hol lehetett,
kivel járt és mit csinált ma, 
s töprengésem közben
észrevétlen rakott be egy
cukorkát a számba.
majdnem belehaltam!
A magasba repültünk,
megálltunk egy hegy csúcsán,
motyogott valamit, de 
kilencvenes vagyok,
nem hallom.
összehúzott szemöldököm
látván oda'dott egy
bőrkabátot vállfán,
-veddföl- mondta, s 
engem kétszer kérni nem
kell, pőre testem takarva
vettem fel a reggelt.
olyan puhát,
selymest bőröm 
régen érzett.
- Szerette érezni, de ritkán
találkoztak, de ezen 
ritka alkalmakkor
jól megbarátkoztak.
Elválásuk sokszor váratlan,
ha számítanak rá is
hirtelen. 
sohasem köszönnek el
egymástól ilyenkor -
Az ismeretlen csendesen
a hátam mögé lépett
térdeit az enyém mögé
illesztette, hirtelen 
megcsókolta tarkóm .
Ezután csak estem, estem
közben kerestem a
narkóm s mikor 
végre megtaláltam 
nem ért semmit.
már felkelt a nap 
s az ismeretlen ott ült
orrcimpámon láblógatva
a bőrkabátban.

hug me

Szólt már hozzám a szél, röhögött velem a nap, édesen ölelt a nyár de még senki nem vigasztalt úgy ahogy én akartam. Csöndesen, komoran, vitézül... pimaszul szemembe nézve, félelmemre taposva, mint óriás a virágra, cukor helyett inkább borsot rakva kávémba, hogy undorodjak s kacagjam fel magam a lelkemben hemzsegő bánatbuborékok szorításából; rásimulva szívemre. Világ!! ha más nem is, kérlek ölelgess meg engem hogyha folyton folyvást fájnék.

i'm afraid

szembenézni magaddal igazán nagy kihívás. őszintének lenni. beismerni még úgy is, hogyha félsz, még akkor is ha nem mersz. mi lehet a legfélelmetesebb ami az őszinteségen túl vár? egy világ amiben nincsenek határok. ahol nincsen gát, ami felfogja a zúduló vizet. ahol föld és ég eggyé vált. ahol az jön szembe veled ami éppen eszedbe jut. kaland van és veszély. ott igazi a könnyrét és az örömpatak. határtalan a vágy a szenvedély. semmi sincs átgondolva vagy megfontolva minden keszekusza, hibás, mégis tökéletes. és mindez te magad vagy.