Porszem voltál a szemgolyómon.
Először nem zavart, aztán hirtelen osztódásnak indultál,
És képtelen voltalak kimosni.
Most már hozzám tartozol, megszoktalak.
Egészen jól állsz nekem és hiába akarnálak eltüntetni,
a szexepilem lettél.
Ott égsz a retinámban minden pillanatban.
Hát ezért van kérem szépen, hogy mindenhol téged látlak.
Abban nem vagyok bizonyos hogy én mi vagyok rajtad és hol.
Lehetnék mondjuk toll a füledben.
Miért nézel ilyen furcsán?
Tán nem tetszik az ötlet?
Esetleg a lábad bűze, vagy a libabőr a vádlidon, de akkor
csak hidegben kisértenélek.
A legjobb talán az lenne ha a szíveden lennék tumor.
Én vagyok az erősebb, legfeljebb belém halsz.
