domb

Porszem voltál a szemgolyómon.
Először nem zavart, aztán hirtelen osztódásnak indultál,
És képtelen voltalak kimosni.
Most már hozzám tartozol, megszoktalak.
Egészen jól állsz nekem és hiába akarnálak eltüntetni,
a szexepilem lettél.
Ott égsz a retinámban minden pillanatban.
Hát ezért van kérem szépen, hogy mindenhol téged látlak.

Abban nem vagyok bizonyos hogy én mi vagyok rajtad és hol.
Lehetnék mondjuk toll a füledben.
Miért nézel ilyen furcsán?
Tán nem tetszik az ötlet?
Esetleg a lábad bűze, vagy a libabőr a vádlidon, de akkor
csak hidegben kisértenélek.
A legjobb talán az lenne ha a szíveden lennék tumor.
Én vagyok az erősebb, legfeljebb belém halsz.

matekóra

Fogy a szív fagy a vér
jön a nyár öl a tél
föl a láb le a kéz
ide ér oda kér
kegyelem zokog és
föl-alá zakatol
hasadon hagy "ö" folt
homlokon maszatol
szemeden szerelem
idekint odabent
szuszog és szimatol
bekerít a sehol
fogadon köpönyeg
körömágy növöget
befelé sebesen
nemelég szerelem
könyörög hevesen
"ne keríts idebe"
se ne' lá' se ne' hal'
beledöglik a dal
hova visz vonatom
keleten nyugaton
keresem keresem
nemelég szerelem.

n.

A tegnapi éjszaka féktelen éget
a homlokomon
Fojtogat, összenyom és megidézi
a halálomat
Elszeparáltan a szívem a zárban
és úgy zokogok
Felkacag újra és buggyan az élet
a két kezemen.

Elvan a lelkem az ágyadon testem
az orrod alatt.
Megfagy a vérem az áthatoló üde
pirkadaton.
Hajlik a hajkupac és simogatja
a vágyaimat.
Rámragyog arcod a fényben az éjjel
és felébredek.