Csendes őszi este jött velem
szembe az ismeretlen.
gondolkodtam hol lehetett,
kivel járt és mit csinált ma,
s töprengésem közben
észrevétlen rakott be egy
cukorkát a számba.
majdnem belehaltam!
A magasba repültünk,
megálltunk egy hegy csúcsán,
motyogott valamit, de
kilencvenes vagyok,
nem hallom.
összehúzott szemöldököm
látván oda'dott egy
bőrkabátot vállfán,
-veddföl- mondta, s
engem kétszer kérni nem
kell, pőre testem takarva
vettem fel a reggelt.
olyan puhát,
selymest bőröm
régen érzett.
- Szerette érezni, de ritkán
találkoztak, de ezen
ritka alkalmakkor
jól megbarátkoztak.
Elválásuk sokszor váratlan,
ha számítanak rá is
hirtelen.
sohasem köszönnek el
egymástól ilyenkor -
Az ismeretlen csendesen
a hátam mögé lépett
térdeit az enyém mögé
illesztette, hirtelen
megcsókolta tarkóm .
Ezután csak estem, estem
közben kerestem a
narkóm s mikor
végre megtaláltam
nem ért semmit.
már felkelt a nap
s az ismeretlen ott ült
orrcimpámon láblógatva
a bőrkabátban.
