Mikor először lépsz be az életbe ártatlan vagy, kíváncsi és nem figyelsz a viszontagságokra, stilizálod a körülötted lévő univerzumot vonalakkal és színekkel, semmi olyan nincs, amit rosszul tennél, hisz minden ív tökéleteset ábrázol, és te vagy a középpontban. Az idő során a színek elmosódnak, az élek kirajzolódnak, az ívek egyre szögletesebbek majd rádöbbensz, hogy börtönbe zártak, a saját börtönöd rabja lettél melyet te teremtettél magadnak, de önhibádon kivül, a világod ketrece lesz a végzeted, s a szép álmok, remények, a vonalak, az ívek, a kékek és a pirosak fokozatosan fakulnak meg s végül teljesen kitörlődnek a tudatodból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése