2010. október 6., szerda

buszon

a busz motorjának hangját hallom, egészen az agyamig hatol a berregése s amint látom az szemem előtt elsuhanó emberek sziluettjét az utcán elmélázom azon, hogy ők vajon most mit gondolhatnak, aztán a busz megáll, újabb emberek szállnak fel, és -le  és felötlik bennem, hogy talán az élet is ilyen. Mikor elkezdődik, akkor jön a te buszod, felszállsz rá, s amíg fenn vagy rajta éled az életed, itt-ott zötykölődik az út, van sima terep, vannak megállók, leszállhatnak az ismerőseid is de rövid az út és túl közel a végállomás, és van aki esélyt sem kap a felszállásra mégis lekési.

1 megjegyzés:

  1. Néha elgondolkoztat az a tény, hogy milyen tehetséges vagy...
    NEM, nem azért nem kommentelnek az emberek, mert szar a blog, hanem azért, mert - magamból kiindulva - meg vannak illetődve. Nem tudodm elmondani, hogy mit érzek veled kapcsolatban, olyan... érdekes vagy. Tudom, ez elég hülyén hangzik, de remélem te megérted.
    A bemutatkozásodban azt írtad magadról, hogy más vagy. Szerintem is, de nem negatív értelemben.
    Örülök, hogy megismertelek, bár ez halovány túlzás. Ennyi idő alatt, nem tudtam rajtad eligazodni és valószínűleg egy ideig rejtély maradsz a számomra...

    VálaszTörlés